Érdekes volt annak idején amikor a 60'-as években gyerekfejjel hallottam, hogy Yves Montand kommunista. Csodálkoztam is erősen, hogy akkor miért Párizsban él, miért nem mondjuk Dnyepr-Dnyetropetrovszkban? Vagy akár Budapesten, vagy Moszkvában. Filmszínészként, jólétben jó anyagiak között eléggé hiteltelen ez a kommunista hókuszpókusz.
Később már külön nyomoztam ezeket a kiváló kommunista hírességeket. Így derült ki számomra, hogy Ernest Hemingway, Charley Chaplin, Guilbert Bécaud, de még a fanyar humoráról ismert G.B. Shaw is osztotta az észt, hogy a kommunizmus mily nagyszerű, de személyesen nem éltek a vagyon elkobzó, mindenkit egy szintre alacsonyító, egyenlősdi társadalomban. Persze ellen példa is van erre, hogy baromira nagy kommunistából mekkora kapitalista cápák váltak egycsapásra. Itt van nekünk a példa kedvéért a nagyszerű Kapolyi László, vagy a még nagyszerűbb, egykori KISZ vezér, a Fletó...
Visszatérve a nyugati hírességek kommunista érzületére, nekem az jutott az eszembe, hogy egyrészt nagyon hiteltelen dolog, de igen csak gerinctelen is a részükről. Pont olyan, mintha a mennyországban az angyalok közül valaki rettentően fikázná a jóistent, de még emellett az ördögöt dicsőítené veszettül, persze nem a pokolba kívánkozva, hanem hangsúlyozva undorát a jóléti mennyországgal szemben, de ragaszkodva a mennyországához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése