Tél

Gyönyörű volt az idő egész nap. Egy felhő nem ejtett foltot a ragyogóan kék égen. A hó vakítóan verte vissza a szikrázó napsütésben patyolatfehérségét. A mindent belepő nagy fehérség a léptek alatt ropogott, rupp-rupp. Erős fagy volt egész nap. A síelők színes sokasága lepte el a Normafa környékét. Vidám társaság jókedvű nevetését, poénkodását visszhangozta az egész hegyoldal. Sokan forralt bort szürcsöltek, két kezükbe fogva poharukat, s úgy melengették elgémberedett ujjaikat.
Aztán a kék ég narancssárgára váltotta színét, délutánból vöröslő alkony, majd nagyon hideg este borult a vidám hangulat emlékét őrző tájra, és a lent nyüzsgő városra egyaránt.
A hó itt már nem olyan fehér, a hangok itt már nem olyan vidámak. A hideg, és főleg úgy, hogy a szél is feltámadt, metszőre váltott. Az utcák lassan elnéptelenedtek, a kapualj lépcsőfeljárója alatt egy nedves rongyaiban reszkető hajléktalan próbálja minél kisebbre összehúzni magát, egy a házban lakó által kidobott karácsonyi plazmatévé kartondobozából készített vackán. A dobozt közvetlen szenteste után kukázta magának, mert a hűtőgép kartondoboza már szétmállott. A kapualjból a csukott üvegajtón keresztül rálátni a szemben lévő házra és a kivilágított ablakok meleg fénye, kellemes vacsora hangulatát ébresztik, a halálosan fázó, hajléktalanban. A lakásban éppen most finnyázza az ételt, a márkás cuccban pöffeszkedő kamasz, "már megint rántott hús? Miért nem sült krumpli? Utálom a krumpli pürét!" Majd az anyja magyarázatát meg sem várva, duzzogva dugja fülébe MP 4-es lejátszójának füldugóját, és ütemes bólogatások között nekiáll a vacsorának. Annyit még megjegyez, hogy: "szar az internet, olyan lassú, hogy embertelen, van most ez a 15 megás történet, csináljatok má' valamit, mert tök gáz... ja és figyú, az érintőkijelzős ősrégi telóm is nagyon fos (két hónapja kapta apucitól) cseréljük má' ki egy android típusra! Körberöhögnek a suliban, nagyon égő!"
A kapualjban papírból valami kenyérfélét rágcsálva -most kotorta ki a kukából- meg valami lejárt és előrecsomagolt felvágottat majszoló hajléktalan, a napközben összekoldult pénzből vett olcsó, műtrágyából készült bort issza "fényűző vacsorájához". Az esti tévé híradó helyett, saját bőrén tapasztalja a mindennapi helyzetét. Megpróbál aludni, az átázott kartondobozon forgolódva igyekezne valami kényelmes pózt felvenni, de a csontig hatoló hideg ezt nem engedi.
A városligeti műjégpályáról hazaérkező tinilány, gyorsabban szedi a lábát a hajléktalan "területe" előtt" fél, hogy koszos lesz, hogy fertőzést kap, vagy hogy csak egyszerűen fél. A hajléktalan pedig halkan szuszogva alszik már. Egyenletes szuszogása, egyre lassul, alig hallható. Később már az se....
Az utcán már csak a szél jár, eldobott papír zsebkendőt és egy ügyeletes celeb arcmásával címlapján, bulvárújság lapjait sodorja, görgeti maga előtt.

Olyan, mint a lópokróc..

Nagypofájú, időnként harsány kocsmai hangulatot árasztó poénok tömkelegét ontja magából. Semmi komolyság, szinte mindennek csak a fonákját látja. Mindenből viccet csinál. Sokszor abból is, amiből tényleg nem volna szabad, de valami különlegesen finom arányérzékkel, rögtön egy másik poénnal élét veszi előbbi otrombaságának. Csajokat lefikázó stílusát közben valami bravúrral mégis előzékeny, kedves szövegre váltva, -de valami ügyes rafinériával ezt elrejtve persze- lefegyverzi az éppen megsértődni készülőket. Jó nem mindig sikerül, de akkor könnyedén tovább lép, kifelé ezt mutatva, de mélyen rögzíti magában a botlást, lelkébe karcolja azt, hogy adandó alkalommal, szinte véletlenül, de kiköszörülje a csorbát. Lazán, mintegy "én megbocsátok" mosollyal szája szögletében. Persze azon nyomban elengedve egy:"fú de nyálas volt ez" típusú mentegetődzést.
Külseje is sokatmondóan, és hangsúlyozottan primitívnek ható. Inkább rockos suttyónak, vagy kissé elpuhult sportolónak ható szerkóban, minden lehetséges konvekcióra fittyet hányva jelenik meg, akár a sznoboktól hemzsegő operabálon is, persze brahiból. Szerintem a legendás Hair musical filmváltozatából ismert Berger ihlette külsejét, stílusát egyaránt.
Majdnem minden témához szívesen hozzászól, olyan mint a házmester, mindenről tud, de semmihez sem ért. Sokan benyalják, hogy nagy a szövege, úgy tűnik okosakat mond, pedig csak a felcsípett dolgokat megjegyzi és biztonsággal jó helyen, jó időben süti el.
Ettől függetlenül elárulja magát rendre! Érdekes ezt soha nem veszi észre, hogy lebukik. Mivel érzései mélyek, -bármennyire is leplezi- az igazságtalanságot, az embertelen hozzáállást azonnal megtorolja, az elesetteket segíti, amennyire tőle telik. Persze ha a felkarolt egyén olyan, hogy nem él ezzel a szerencsével, fejcsóválva tovább lép:" hülye vagy barátom, mint a sokévi átlag szöveggel" látszólag túltéve magát az ügyön.
Érdessége, különcsége, kissé bunkó volta ellenére sokan szeretik. Mi lehet a titka ennek a svihák, nagydarab, rap, vagy rock zenész fickónak aki a Ganxta Döglégy Zoolee névvel illette magát? Talán az, hogy a mai trenditől eltérően, nem akar beállni a sorba, és mintapolgárként gazemberkedni, hanem csak szórakoztatni, védtelen kutyákat megmenteni, meg rengeteg sört elpusztítani, de ez az utolsó tevékenység, mármint a sörvedelés is csak póz.
Lehet titokban ásványvizet iszik, mint az az éttermi szakács aki kávézásnak álcázza az unicum vedelését...

Értjük mi egymást egyáltalán?

A napokban, az egyik kereskedelmi televíziós csatorna új kvízjátékának nézése közben döbbentem rá, hogy igazából mi nem is értjük egymást. Beszélünk, azt hisszük, hogy a másik ugyan azt érti belőle, mint ami elhangzott, de számomra egyértelművé vált, hogy ez nagyon nem így van! Történt ugyanis, hogy két huszonéves, tanult fiatal -abból gondolom, hogy tanult, mert rendőrtiszti főiskolát végzett emberekről van szó- játszott az ominózus kvízjátékban. Az első kérdésnél mindjárt akkorát buktak, mint Rottenbiller! A kérdés az volt ugyan is, hogy melyik emberre mondjuk azt, hogy korhely? A válasz lehetőségek a következők voltak: korrupt, hazug, tolvaj, mulatós.
A játékosok a mulatóst azonnal kizárták és a korrupt, és a hazug verzióra tették a rendelkezésre álló pénz javát, és a maradék pár milliót pedig a tolvajra. Óriási meglepetésükre az összes pénzt elnyelte az asztal, amire a tétjeiket rakták. Elgondolkodtató, hogy egy főiskolát végzett ember ennyire nincs tisztában a szavak jelentésével. A szókincse siralmas ebből kifolyólag. Milyen szövegértéssel bír egy ilyen ember.
A műsorvezető arcára is a döbbenet ült ki leplezetlen formában. Meg is kérdezte a zavarukban ostobán vihorászó versenyzőket, hogy "korhely levest milyen ember szokott másnap reggel kívánni"? A játékosok hivatkozhatnak itt rövidzárlatra, elfogódottságra...de azért azt leszögezhetjük, hogy ennyire nem lehetnek zavarban, hogy nem ismernek fel egy egyszerű szó jelentését. Nem a fekete lyukak természetéről és annak problematikáiról vártak értekezést tőlük..
A politikusok ezért tudnak nagyon hasítani a választóik között. Ezért tudják olyan mértékben megvezetni, hogy csak, mint a birka mennek arra amerre csak akarják, mert nincsenek tisztában azzal, amit hallanak, mondanak nekik. Ezért találta ki az SZDSZ oktatásügyi minisztere Magyar Bálint, hogy ne keljen alsó tagozatban osztályozni, ne lehessen megbukni. Az előbb példaként említett főiskolásoktól még butább, tompább agyú emberek nőttek volna fel és totális zombivá válásuk után, már azt tették volna velük, amit csak akartak volna derék balliberális vezetőink.
Ilyen oktatás mellett, ennyire nem olvasottsággal rendelkező fiatal nemzedékre nem vár más, mint hamarosan a sötétség...

Megosztottság.

Hanyas vagy? Mi félszavakból értjük egymást, írta ezt egy humoreszkjében Szilágyi György a hetvenes években. Ha én azt mondom Illés, te azt mondod Omega, ki mész a Dózsa meccsre én a Fradinak szurkolok. Neked Trabantod van, én Zsigulival hasítok...
Akkor még ez volt a megosztottság csimborasszója, de manapság a politika az olyan mértékben beletenyerelt az életünkbe, annyira megosztotta az embereket, hogy erre múltbeli példát talán csak az Egri Csillagokból tudok felhozni Cecey uram és Bálint pap örökös késhegyre menő, asztal csapkodós, nyakér kidüllesztős vitáinak felidézésével. Családon belül, vagy legjobb barátság bomlott a feloldhatatlan nézetkülönbség miatt. Egy MSZP szimpatizáns zsigerből elutasít egy Fidesz indítványt és fordítva. Elképzelhetetlen, hogy egy MSZP-s javaslat egyáltalán eljusson az agy megértésért felelős területére...
Tett ezért persze mindkét oldal, hogy egymást ennyire gyűlölje. Most nem az a kérdés, hogy persze melyik oldalnak miben van igaza és hogy melyik oldal hol hibázott végzetesen. Ki mennyi hazugság árán tartotta magát hatalmon. Kinek nagy, és kinek megbocsáthatatlanok a bűnei. Ez most ebből a szempontból érdektelen. Egy irányba kellene végre húzni. Nem egymás porig alázásával, hanem az ország érdekében kellene felelősen viselkedni kormány, de ellenzéki oldalon egyaránt. Nem presztízs kérdéseken rágódni, kisstílűen pitiánerkedni. A hatalomból kizuhant, volt miniszterelnöknek azon fáradozni, hogy hogyan járathassa le az éppen hatalmon lévőt, a kormányban pedig ha az ellenzéknek van, már pedig biztos, hogy van használható javaslata, akkor már csak gesztus értékből is felhasználni azt. A közhangulatot is javítani lehetne, és nem érezné a kisebbség az úgynevezett erőből politizálást, kormányzást.
Ha te azt mondod, hogy Lewi s' farmer én Wranglert hordok, és ha te Kálay Sanders Andrást szereted biztosan lesz aki Szíj Melindát választja. Takács Nikolas vagy Vastag Csaba, végül is nem az a lényeg, hogy ki nyeri meg a példa szerint a tehetségkutató versenyt, hanem az, hogy ellentétek legyenek, ellentétes érdekek mentén. Ezt kellene végre észre vennünk itt kinn a "való világban" és csak a lényeggel foglalkozni és nem benyalni az olyan idióta szövegeket, hogy a demokrácia végét járjuk, most bontják a jogállam alapjait. És az sem igaz, hogy minden baloldali érzelmű ember maga a sátán és utolsó,hazug bűnöző....