Tél

Gyönyörű volt az idő egész nap. Egy felhő nem ejtett foltot a ragyogóan kék égen. A hó vakítóan verte vissza a szikrázó napsütésben patyolatfehérségét. A mindent belepő nagy fehérség a léptek alatt ropogott, rupp-rupp. Erős fagy volt egész nap. A síelők színes sokasága lepte el a Normafa környékét. Vidám társaság jókedvű nevetését, poénkodását visszhangozta az egész hegyoldal. Sokan forralt bort szürcsöltek, két kezükbe fogva poharukat, s úgy melengették elgémberedett ujjaikat.
Aztán a kék ég narancssárgára váltotta színét, délutánból vöröslő alkony, majd nagyon hideg este borult a vidám hangulat emlékét őrző tájra, és a lent nyüzsgő városra egyaránt.
A hó itt már nem olyan fehér, a hangok itt már nem olyan vidámak. A hideg, és főleg úgy, hogy a szél is feltámadt, metszőre váltott. Az utcák lassan elnéptelenedtek, a kapualj lépcsőfeljárója alatt egy nedves rongyaiban reszkető hajléktalan próbálja minél kisebbre összehúzni magát, egy a házban lakó által kidobott karácsonyi plazmatévé kartondobozából készített vackán. A dobozt közvetlen szenteste után kukázta magának, mert a hűtőgép kartondoboza már szétmállott. A kapualjból a csukott üvegajtón keresztül rálátni a szemben lévő házra és a kivilágított ablakok meleg fénye, kellemes vacsora hangulatát ébresztik, a halálosan fázó, hajléktalanban. A lakásban éppen most finnyázza az ételt, a márkás cuccban pöffeszkedő kamasz, "már megint rántott hús? Miért nem sült krumpli? Utálom a krumpli pürét!" Majd az anyja magyarázatát meg sem várva, duzzogva dugja fülébe MP 4-es lejátszójának füldugóját, és ütemes bólogatások között nekiáll a vacsorának. Annyit még megjegyez, hogy: "szar az internet, olyan lassú, hogy embertelen, van most ez a 15 megás történet, csináljatok má' valamit, mert tök gáz... ja és figyú, az érintőkijelzős ősrégi telóm is nagyon fos (két hónapja kapta apucitól) cseréljük má' ki egy android típusra! Körberöhögnek a suliban, nagyon égő!"
A kapualjban papírból valami kenyérfélét rágcsálva -most kotorta ki a kukából- meg valami lejárt és előrecsomagolt felvágottat majszoló hajléktalan, a napközben összekoldult pénzből vett olcsó, műtrágyából készült bort issza "fényűző vacsorájához". Az esti tévé híradó helyett, saját bőrén tapasztalja a mindennapi helyzetét. Megpróbál aludni, az átázott kartondobozon forgolódva igyekezne valami kényelmes pózt felvenni, de a csontig hatoló hideg ezt nem engedi.
A városligeti műjégpályáról hazaérkező tinilány, gyorsabban szedi a lábát a hajléktalan "területe" előtt" fél, hogy koszos lesz, hogy fertőzést kap, vagy hogy csak egyszerűen fél. A hajléktalan pedig halkan szuszogva alszik már. Egyenletes szuszogása, egyre lassul, alig hallható. Később már az se....
Az utcán már csak a szél jár, eldobott papír zsebkendőt és egy ügyeletes celeb arcmásával címlapján, bulvárújság lapjait sodorja, görgeti maga előtt.