Köpjünk a jövőnkre...
A buszmegálló tésztaszűrőre emlékeztető ülésén, nagy terpeszben trónolt egy kb. három számmal a méreténél nagyobb gatyát viselő srác. Kihívóan nézelődött szinte reménykedve, hogy valakinek nem fog tetszeni és így aztán szabad folyást engedhet kötözködési vágyának. Tátott szájjal, csámcsogva nyamnyogta rágóját, időnként köpött egy hegyeset a lába közé, mellé, jobbra majd balra, aztán megint középre. Lassan már bokáig ért a takony, de módszeresen ontotta nyálutánpótlását. A buszra várakozók amennyire csak tudtak arrébb húzódtak és próbáltak nem tudomást venni a fiatal kihívó viselkedéséről.
A srác megunván, hogy nem veszik észre, taktikát váltott. Lassan felállt, fejét, mintha gömbcsuklón lenne, jobbra, balra tekergette, mintegy jelezvén, hogy igencsak fáradt. Belebámult a mellette álló arcába és megfontolt rágózás közepette tudakolni kezdte, hogy volna e egy buszjegye a megszólítottnak, mert égetően szüksége volna rá..
Bérletem van, így a kérdezett utasjelölt. A srác nem adta fel. Akko dobjá meg egy cigivel öreg!
Nem dohányzom jött a válasz. Adj egy százast és pariban vagyunk ember!
Nincs apróm és hagyjon békén legyen szíves! A srác elgondolkodva fixirozta áldozatát. Úgy nézett ki, mintha mélyenszántó gondolatok garmadája járná át agyának legmélyebb bugyrait. A pár másodperces feszült csend, hosszú perceknek tűnt. A többi utas látszólag tudomást sem vett a kínos afférról és az a tipikus három majom, a nem látok nem hallok nem beszélek csoport benyomását keltették. Ekkor hirtelen -bizonyára köszöntésnek szánt- tompa puffanással és egy csá cimbora, mizu ordítássa, egy hasonló kinézetű ifjonc verte hátba a köpködéséről, majd kötözködéséről elhíresült "barátunkat". De jó hogy itt vagy, képzeld az öregem megfejtem van lé, ihatunk ezerrel, ordította bele kétcentiről az arcába a remek hírt. A hátba vert, nehezen fordult el korábbi áldozatától, de az ihatunk ezerrel valószínűleg hatott, mert egy bamba vigyorral megveregette a lelejmolni vágyott áldozatának vállát és igen lassan barátja felé tekintett és így szólt: Sirály!!
A volt egyszer egy vadnyugat stílusára emlékeztető járással indultak tovább, enyhén karikalábú csámpázással és iszonyú nyaktekergetéssel egybekötve. Szólni kéne még a Frenyónak is, hogy ezt a berúgást nem hagyhatja ki, lehetett még hallani ahogy távolodtak...
Nem nagy ügy végül is csak megjegyzem, hogy mindez 2010 július 19-én zajlott le Székesfehérvár buszpályaudvarán és nem a '70-es években. Mintha megállt volna az idő...
A buszmegálló tésztaszűrőre emlékeztető ülésén, nagy terpeszben trónolt egy kb. három számmal a méreténél nagyobb gatyát viselő srác. Kihívóan nézelődött szinte reménykedve, hogy valakinek nem fog tetszeni és így aztán szabad folyást engedhet kötözködési vágyának. Tátott szájjal, csámcsogva nyamnyogta rágóját, időnként köpött egy hegyeset a lába közé, mellé, jobbra majd balra, aztán megint középre. Lassan már bokáig ért a takony, de módszeresen ontotta nyálutánpótlását. A buszra várakozók amennyire csak tudtak arrébb húzódtak és próbáltak nem tudomást venni a fiatal kihívó viselkedéséről.
A srác megunván, hogy nem veszik észre, taktikát váltott. Lassan felállt, fejét, mintha gömbcsuklón lenne, jobbra, balra tekergette, mintegy jelezvén, hogy igencsak fáradt. Belebámult a mellette álló arcába és megfontolt rágózás közepette tudakolni kezdte, hogy volna e egy buszjegye a megszólítottnak, mert égetően szüksége volna rá..
Bérletem van, így a kérdezett utasjelölt. A srác nem adta fel. Akko dobjá meg egy cigivel öreg!
Nem dohányzom jött a válasz. Adj egy százast és pariban vagyunk ember!
Nincs apróm és hagyjon békén legyen szíves! A srác elgondolkodva fixirozta áldozatát. Úgy nézett ki, mintha mélyenszántó gondolatok garmadája járná át agyának legmélyebb bugyrait. A pár másodperces feszült csend, hosszú perceknek tűnt. A többi utas látszólag tudomást sem vett a kínos afférról és az a tipikus három majom, a nem látok nem hallok nem beszélek csoport benyomását keltették. Ekkor hirtelen -bizonyára köszöntésnek szánt- tompa puffanással és egy csá cimbora, mizu ordítássa, egy hasonló kinézetű ifjonc verte hátba a köpködéséről, majd kötözködéséről elhíresült "barátunkat". De jó hogy itt vagy, képzeld az öregem megfejtem van lé, ihatunk ezerrel, ordította bele kétcentiről az arcába a remek hírt. A hátba vert, nehezen fordult el korábbi áldozatától, de az ihatunk ezerrel valószínűleg hatott, mert egy bamba vigyorral megveregette a lelejmolni vágyott áldozatának vállát és igen lassan barátja felé tekintett és így szólt: Sirály!!
A volt egyszer egy vadnyugat stílusára emlékeztető járással indultak tovább, enyhén karikalábú csámpázással és iszonyú nyaktekergetéssel egybekötve. Szólni kéne még a Frenyónak is, hogy ezt a berúgást nem hagyhatja ki, lehetett még hallani ahogy távolodtak...
Nem nagy ügy végül is csak megjegyzem, hogy mindez 2010 július 19-én zajlott le Székesfehérvár buszpályaudvarán és nem a '70-es években. Mintha megállt volna az idő...
Kedves Gabi, a hetvenes évek "lázadó ifjúságát" még motiválta valami ami érthető. Ők viszont már az erkölcsöktől való totális függetlenségük áldozatai, ami persze a 20 évig aktuális zűrös rendszer mellékterméke.
VálaszTörlésÜdv.: Misi
Erkölcs? Ez egy halott kifejezés arra, amikor még az embereknek voltak fontosabb dolgaik is, mint saját maguk! Sorra jelennek meg a "szakértői" könyvek, hogy miért is kellene inkább nyitott kapcsolatban élnünk...Szentesítik a szabadosságot és a kicsapongó életmódot. A hűség debil és abnormális eszménnyé lett! És ez vonatkozik az élet többi területére is. Full-gazdag= normális, szegény=debil.
VálaszTörlés