2010. november 25., csütörtök

Ideiglenes alkotmány

Rettenetes, jeges rémület szállta meg az ellenzéket! Oda a demokrácia, a jogállam! Az alkotmánybíróság mozgásterét csorbítja a Fidesz. A magánnyugdíj pénztár ellehetetlenítése -mint azt az ellenzékiek fennhangon állítják- tűrhetetlen, de amit az alkotmánnyal szándékozik tenni a Fidesz az már túl megy minden határon.

Érdekes, hogy az 1949-ben íródott, majd 1989-ben , az ellenzéki kerekasztal egyeztetés során az alkotmány rendszerváltozáshoz igazított, igazából csak toldozott-foltozott változata alapján az MSZP az elmúlt 8 évben erre mindenre alkalmatlan és a közös megállapodás értelmében ideiglenes alkotmányra hivatkozva megtehetett, az nem fáj az LMP-nek és a megújulni szándékozó MSZP-nek. Ezt a passzust hogy, "ideiglenes" ezt valahogy most elfelejtik, és sikoltoznak a demokráciát féltve, alkotmányellenes az új a végleges alkotmány megteremtése, ami az olyan sandaságokat engedett, amit az MSZP megtehetett a 49'-es ideiglenes és rossz alkotmány nevében.

Az ellenzék, élen az MSZP-vel, de az LMP szorosan a sarkában hihetetlen módon lenézi a saját választóit is, de különösen azt a hárommillió embert, akik nem akarják tudomásul venni, hogy itt a demokrácia veszélyben van, hogy itt bontják a jogállam alapjait. A Fidesz támogatottsága nő a választások óta, pedig olyan jogtiprások folynak itt az ellenzék szerint, hogy ihaj és mégis az MSZP támogatottsága 17%, az LMP-jé pedig 5% a Fidesz 66%-val szemben. Persze, hogy "bontják a jogállam alapjait, és a demokrácia" az ő demokráciájuk kerül veszélybe.
Tudomásul kellene venni végre, hogy a demokrácia, az a többség akaratát képviseli. A számok szerint, és a számok nem hazudnak, a 66 egy hangyakukival több, mint a 17, vagy nem beszélve az ötről...Akkor most ki beszél a demokrácia ellen?

Ez történik akkor, amikor az érdekek fontosabbak és a demokráciát hívják segítségül a hamis politikai érdekek védelmére, de szerencsére ez most már csak szánalmas vergődés marad. Lesz új és jó alkotmány, és remélhetőleg végre véget ér az a sanda, hazug korszak, amikor egy elavult, hibás, rossz, életidegen alkotmány miatt, erre a rossz alkotmányra hivatkozva bármit, büntetlenül megtehet bárki, de főleg a politikus..

2010. november 22., hétfő

Apám emlékére

Havas hegycsúcsok, szikrázó napsütésben ragyogó kék ég. Háttérben aztán ott az Eiger északi fala, ami mindig vonzott téged. Akár csak a Zermatt fölött őrködő, és szigorú "homlokú" Matterhorn csúcsa, a "jó öreg lépcsőház", ahogyan mindig is tréfásan emlegetted. Ami csak megjelent ezekről azt mind elolvastad. A közeli hegyoldalakban síelők gyönyörű stílusban siklanak, ritmusos mozgással kígyózó vonalakat hagyva hátuk mögött a legalább kétméteres szűz hóban. Így emlékezem rád, és ezt érzem tükröződni -még mindig- most is a távolt fürkésző szürkéskék szemeidben. Minden évben szertartássá vált már, hogy a Hahnenkamrennen síversenyt megnézd a tévében. Emlékszel mindig reménykedtél, hogy az oroszok -az északi számok mellett- megtanulnak síelni, remekelni fognak az alpesi számokban is. Elvégre ott van a Pamír, meg a Kaukázus és így a magyar televízió nem csak focit, hanem jóval több síversenyt közvetít majd a "nagyszerű, élenjáró szovjet sportolók" jóvoltából. Hiába próbáltam magyarázni neked, hogy Magyarországon ez csak egyedi igény, a többség a focit szereti nem a síelést. Menyire haragudtál Végh Antal íróra, aki azt találta publikálni valamelyik sport újságban, hogy: "krumpliföldeken nem lehet síelni.."
Emlékszel, amikor a Magas Tátrában a Gerlachfalvi-csúcsot másztuk meg ketten minden hegymászó felszerelés nélkül, tornacipőben? Milyen boldog voltál, hogy ugyan nyugatra nem mehetünk, de a Tátra van olyan klassz, meg majdnem olyan komoly, mint az Alpok...Az a rengeteg kerékpártúra a napi száz-százötven kilométereivel. A dunai kielboatevezések, a római-parti csónakházból indulva, megkerülve a Szentendrei-szigetet egy nap alatt. Az egyhetes gyalogtúrák, a Börzsönyben, Zemplénben, Bükkben. "De szép vagy erdő, száz virág rét..."énekelted Sárdy János jellegzetes tájszólásával és hangját idézve....

Menyit politizáltál nekem, hogy az iskolában hallottakat, tanítottakat egyenesbe fordítsd a fejemben. Emlékszel, menyire izgult Anyu, mikor '56-ban este 10 óra után érkeztél haza, pedig én három éves fejjel "nyugtatgattam"hogy:"...ne izgulj anyu! Aput elfogták az oroszok, jól megverték és betették egy tankba..."

A sorozatos térdműtéteid után is tervezted, hogy elmész még Bánkútra megnézni milyen sípályák vannak ott. Szerintem az ország hátizsákos turista korosztály utolsó, még megmaradt tagjai egyikének számítottál. Most már földi szemmel nem látható, gyönyörű helyeken fogod kedvedre művelni a síelést, túrázást, evezést. Most már érzem, hogy nem becsültem eléggé a természet iránt érzett szenvedélyes vonzalmad, amit megpróbáltál -némi sikerrel- belém plántálni.
Most nyáron, amikor utoljára nálunk töltöttél egy hetet, késhegyre menően vitatkoztunk azon, hogy József Attila magyar ember létére hogyan írhatta azt, hogy:"apám félig román, vagy egészen az." Hiába próbáltam megmagyarázni -én neked(!)-, hogy ezzel csak a magyar valóságot fejezte ki nagyszerűen, hiszen itt már nincsenek "tiszta magyarok". Román, szláv, sváb egyveleg vagyunk, akár hogy is próbáljuk őrizgetni magyarságunk. Te azzal a konok, székely fejeddel sehogyan sem akartad ezt elfogadni, most már a napnál világosabban látom, hogy joggal! Ez volt az utolsó vitánk 1997. július 31-én. Másnap elutaztál, 1997 szeptember 23-án pedig visszavonhatatlanul és végleg...
Isten veled édesapám!

2010. november 19., péntek

Póz vagy egyéniség?

Szerelése tökéletes. Termetéhez képest, több számmal nagyobb bermuda nadrágja térd alá érő. Fekete színű és combközépig lógó pólója hátán és mellén szövetre vasalható matrica valami vicsorgó pofát ábrázol, mely pofa fogai között, mint technocol rapid húz ívet a nyála. A csodás portré alatt graffiti stílusú betűkkel írt szöveg hirdeti, hogy viselője a mostani divatos techno ellenére az ósdinak számító heavy metal elkötelezett híve. Kezén fekete bőrből, "kalauz kesztyű", karján könyökvédő, fején Guns'n Roses stílusban kötött kendő. Szakasztott egy Axel Roses...Fülében MP 3 lejátszójának füldugója, melyen keresztül gazdáján kívül a környezete is értesül -monoton puffogás és éles sziszegő hang kíséretében-, hogy eszméletlen menő nótákat hallgat ám ő. Lábán legújabb design szerinti görkorcsolya, szintén fekete színű. A legfelkapottabb stylistek, mint mondjuk kalapos Márk sem találhatna kivetni valót öltözéke, és egyénisége között, szemmel látható nagyfokú harmónia alapján. A tökéletes külső mellett a korcsolyázást is magas színvonalon, mondhatni profi stílus jegyeket csillogtatva műveli.

Az egyet jobbra, egyet balra indító mozgás ritmusát kissé megtörve, ugyanazzal a lábbal egy apró sasszé, majd balra döntve két-három koszorút egy laza hátraarc követ, és végül egy szimpla lutz-cal a "kűr" véget ér. Így figurázva a járókelők között múlatta az időt pár perces megszakításokkal, amikor fiatal lányok jöttek csivitelve, vihorászva. Ekkor görkoris bajnokunk az egykedvű kunsztjait világszínvonalú bemutatóra változtatta. Palkovits Krisztián Alba Volán 19. fehérvári hokis mozgása nem ilyen laza, ahogy beindult a lányok láttán. Megvárta míg a lányok elvonultak előtte, s amikor kb. húsz méterre távolodtak, apait-anyait beleadva -nem kapkodva, hanem mértéktartó eleganciával- az egyik szélső lányt súrolva száguldott el a lánycsapat mellett. Lépéskombinációit, ritmusváltásokkal ötvözve briliáns technikával rontott, szinte a lánycsapat közepébe.Mielőtt beléjük gázolt volna egy merész mozdulattal, remek ívben jobbra fordult s gördült tovább zseniális stílusjegyeket megcsillantva korcsolyázási tudományára vonatkozóan. Az ifjú hölgyek kitörő lelkesedéssel összevisítoztak, majd kissé hajba kaptak azon, hogy ez a nem mindennapi bemutató melyiküknek is szólhatott. Megegyezésre nem jutottak, de azt egy emberként határozottan leszögezték: "töööööök jóóóóó feeej!!"

Az egész jelenetet enyhe irígységgel figyelő, hasonló korú, szerényebb öltözetű -enyire nem "kilátszó" képességekkel bíró- srácot, a csajok figyelemre sem méltatták....

2010. november 16., kedd

Világpolgár

A napokban volt egy vitám arról, hogy bár Bródy János nagyszerű szövegíró, remek művész, de én személy szerint csalódtam benne. Na következett a hadd el had! Hogy-hogy, meg mi az, hogy csalódtál? Az indokom a politikai szerepvállalása alapján fogalmazódott meg. Aki korábban az azóta már megszűnt SZDSZ, legújabban pedig Gyurcsány és az ő platformja mellett, a személyével demonstrálandó részt vesz, az számomra nem magyarázható. Úgy vélekedtek erre a felkvetésre, hogy a politikai nézet az magánügy és csak a művészetét kell a serpenyőbe rakni.

Valóban a politikai nézet, a pártszimpátia -ha van ilyen- az tényleg magánügy. Nekünk szürke kis egyszerű embereknek, mivel a kutyát nem érdekli, hogy Vona Gáborért, Gyurcsány Ferencért repes-e a kicsi szívünk, vagy hogy Orbán Viktort tartjuk igazi, egyetlen komoly államférfinek kies kis hazánkban. Aki viszont ízlést formál, tekintélyével és az elismertsége okán a véleményformálása befolyásoló tényező, így nem tekinthető tovább magánügynek az ha valaki egy gazember mellett demonstrál. Képzeljük csak el, ha mondjuk Petőfi Sándor -amennyiben tehette volna és nem hal meg "időnek előtte"- az osztrákok szekerét kezdte volna tolni, Haynaut egyenesen dicsőíteni, mert rendet tett a rebellis magyarok között. Igaz kicsit durvábban, mint késői rendrakó lelki társa 2006 október 23-án. Haynau valóságos vérfürdőt, Gyurcsány csak rendőr rohamot, viperát, könnygázgránátot, gumilövedéket és vízágyút vetett be a már említett rebellis magyarok ellen. Ki tartaná Petőfit a nemzet költőjének ezután? Így joggal felmerül bennem a kérdés, hogy Bródynak elnézhető-e csak azért, mert remek szövegeket tud írni?

A legvégső érv Bródy mellett az volt, hogy jó nem szeretjük mi sem azt ami az elmúlt nyolc évben történt, de szólásszabadság, meg vallás és gyülekezés szabadság van és Bródy világpolgár...
Tehát ha azt mondjuk valakire, hogy világpolgár, akkor ez felmenti őt minden alól, hiszen a magyarok, a haza egyáltalán nem érdekli. Akkor a világpolgár a világ dolgaival törődjön, ne az általa nem különösen nagyra tartott hazájának véleményét próbálja befolyásolni, mert nincs ehhez joga, hisz világpolgár, nem igaz?! Egy világpolgárt nem kicsinyes, honi politikai csatározások, hanem nagyívű, világmegváltó gondolatok foglalkoztatják, főleg ha még művész is...

2010. november 10., szerda

Azok a bizonyos nyugati kommunista hírességek...

Érdekes volt annak idején amikor a 60'-as években gyerekfejjel hallottam, hogy Yves Montand kommunista. Csodálkoztam is erősen, hogy akkor miért Párizsban él, miért nem mondjuk Dnyepr-Dnyetropetrovszkban? Vagy akár Budapesten, vagy Moszkvában. Filmszínészként, jólétben jó anyagiak között eléggé hiteltelen ez a kommunista hókuszpókusz.

Később már külön nyomoztam ezeket a kiváló kommunista hírességeket. Így derült ki számomra, hogy Ernest Hemingway, Charley Chaplin, Guilbert Bécaud, de még a fanyar humoráról ismert G.B. Shaw is osztotta az észt, hogy a kommunizmus mily nagyszerű, de személyesen nem éltek a vagyon elkobzó, mindenkit egy szintre alacsonyító, egyenlősdi társadalomban. Persze ellen példa is van erre, hogy baromira nagy kommunistából mekkora kapitalista cápák váltak egycsapásra. Itt van nekünk a példa kedvéért a nagyszerű Kapolyi László, vagy a még nagyszerűbb, egykori KISZ vezér, a Fletó...

Visszatérve a nyugati hírességek kommunista érzületére, nekem az jutott az eszembe, hogy egyrészt nagyon hiteltelen dolog, de igen csak gerinctelen is a részükről. Pont olyan, mintha a mennyországban az angyalok közül valaki rettentően fikázná a jóistent, de még emellett az ördögöt dicsőítené veszettül, persze nem a pokolba kívánkozva, hanem hangsúlyozva undorát a jóléti mennyországgal szemben, de ragaszkodva a mennyországához...

2010. november 9., kedd

...mert nagyon nem mindegy

Van egy bukott és jól homlokon köpött -most csak hála istennek hajdani- miniszterelnöke az MSZP-nek. Ettől függetlenül nem bír magával. Nem tud és nem is akar belenyugodni, hogy nem való arra a posztra amibe úgy beleszerelmesedett. Ő ripacskodásra, felszínes látszat tevékenységre használta a hatalmát. Ez még a kisebbik baj, de vissza is élt a hatalmával. Rengeteg ember viseli magán maradandó sérüléseinek nyomát, amit miatta szenvedett el a 2006-os őszi események megfélemlítései alkalmával. Fizikai erőszakkal védte meg a hatalmát ahelyett, hogy európai módon lemondjon és félreálljon, hiszen alkotmányos válság közeli helyzetet idézett elő. Nem mondott le, megvárta azt is, hogy homlokon kínálja -a már tehetetlen dühtől felspanolt ellenzői közül egy valaki- egy méretes nyáladaggal...

Ez az ember még mindig a parlamentben ül, ott mérgezi a levegőt és kérdései vannak! Neki vannak kérdései Orbán Viktorhoz! A demokráciát félti ez a ripacs, aki lábbal tiporta a legalapvetőbb demokratikus jogokat, aki az állami ünnepeket kordonok, meg rendőr sorfal mögött "celebrálta". Aki egy jól jövedelmező hakni műsornak vélte a miniszterelnöki megbízását. Ez az ember kérdést intéz most, és a miniszterelnök távollétében a megbízott helyettes Navracsics Tibor válaszát nem fogadja el. Ez az ember provokál, konfrontációt keres, és nem veszi észre, hogy ezzel milyen mértékben árulja el saját magát. Az erőszakos viselkedése ugyanis éppen azt leplezi le, hogy valójában mennyire gyenge is ő. Ha Orbán Viktor válaszra sem méltatja, akkor ez a paprikajancsi körbe rikácsolja a médiát, hogy Orbán gyáva. Pedig ez volna talán a legjobb módszer, hogy fogja már fel végre, hogy hol is van az ő helye. Amennyiben Válaszol Orbán Viktor, akkor annak nagyon pontosan, nagyon találóan fogalmazva, és nagyon helyre kell tennie ezt a magát egy tökös Clint Eastwoodnak képzelő senkiházit!

Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mennyire bátorodik neki ez a pojáca. Neki és a holdudvarának, akár az ATV-n, akár a Népszavánál, akár a Hócipőnél és a Heti Hetesnél torkára fagyaszthatná a rosszindulatú károgást, ártó szándékú aknamunkáját egy jól irányzott, okos és mértéktartóan elegáns válaszával. Az úgynevezett közírók, mint pl. Ungváry Rudolf, hülye indulatkeltő kirohanásainak is gátat lehetne ezzel szabni.
Félti, féltik a demokráciát és ők ássák alá nemtelenül a demokrácia tekintélyét, nagyon nem mindegy tehát, hogy meddig tehetik még ezt....

2010. november 8., hétfő

Elszámolás vagy leszámolás?

Van az életnek egy olyan területe, ahol a bűn elkövetése valamiért nem egyértelmű egyesek számára. Mire gondolok? Ugye, hogyha valaki lop, vagy sikkaszt azt ha elkapják, elítélik, tiszta sor. Ha viszont politikus teszi ezt, akkor már más a helyzet. Pontosabban egyes politikusra nem érvényes csak. Lásd Biszku Béla esetét, vagy Gyurcsány Ferencet. Biszku Béla az 1956 utáni megtorlásban vastagon irányító, meghatározó szerepet töltött be, mégis az ügyészség szerint nem bűnös...

Gyurcsány Ferenc 2004 ősze óta tette a dolgait. Ő volt a miniszterelnök, tehát mi az hogy nem bizonyítható a felelőssége? Olyan dolgok történtek politikai vonalon, hogy nem lehet megkérdőjelezni a politikai felelősségét, de a súlyos következményekkel járó események a büntetőjogi felelősségét is egyértelművé teszi. Akár milyen jogi csűrés csavarás nem védheti meg a2006 szeptemberétől kitört tüntetések, és az október 23-i ünneplő tömeg azonosító nélküli rendőrökkel történő szétveréséének bűntettétől, és az azt követő megtorlások, testi kényszerből kifolyólag történt, sok esetben maradandó sérülések okozásának bűntettétől.
Az őszödi beszédben elhangzottak felérnek egy beismerő vallomással, miért nem elegendő csak ez Gyurcsány Ferenc börtönbe zárásához? Bizonyára ez egy olyan demokrácia, hogy csak a politikus tehet azt amit akar, nem tartozik felelősséggel. A veszélyben lévő politikusok, akiket érinthet a büntetőjogi felelősségre vonás, rögtön politikai leszámolásról beszélnek.

Most kellene egyszer és mindenkorra rendet teremteni, a felelősséget kimondani, a büntetést kiszabni és ezzel precedenst teremteni arra nézve, hogy egy politikus sem tehet meg bármit.
Az elszámolás, nem egyenlő a leszámolással. Leszámolni a bűnözők szoktak, elszámolni, meg a bűnözőkkel kell!